Gyakori kérdések

 

1. Nemrégiben volt egy komolyabb betegségem, amiből kigyógyultam, de azóta nincs egy nyugodt napom sem. Állandóan aggódom, sokszor ok nélkül, túlságosan. Nyugtatót nem szedtem, mostanában hirtelen kiver a víz, szédelgek, nap mint nap remegésre ébredek és egész nap belső remegést érzek. A gondolataimat nehezen tudom elterelni a “mi van ha” és ezután negatív dolgok jutnak eszembe. Depressziós lettem?

A tünetek valóban depresszió tünetei lehetnek, mely nem ritka súlyos betegséggel való szembesülés, akár halál közeli élmény kapcsán. Komoly lelki megrázkódtatás saját bőrünkön megélni, hogy bizony mi sem vagyunk halhatatlanok.

A problémájára szorongásoldó gyógyszer nem lenne önmagában megoldás; a panaszok kezelésére pszichoterápiára lenne szükség. Ez egyébként feszültségoldóval átmenetileg kiegészíthető, és mivel az tünetileg segít, így nyitottabb tud lenni a pszichoterápia felé is.

A gyógyszerszedéssel kapcsolatban – a rászokástól való félelem miatt – a másik végletbe se szabad esni; nyilvánvalóan nem rászokni kell, de szükség esetén, orvosi felügyelet mellett tudnak jók és eredményesek lenni. A gyógyszer olyan mint egy mankó lábtörés után, ami egy darabig hasznosan segít, de tudni kell időben letenni.
A pszichoterápia nagy segítség lehet, ha nem megoldható ajánlott olyan új hobbiba belekezdeni, ami leköti a figyelmet, sikerélményt ad, és azt erősíti, hogy sok dolgunk és időnk van még ezen a világon.

Szintén nem ajánlott az alternatívgyógyászat, csodatabletták, vitaminok, stb. világába való belemerülés, mert ez csak megerősíti és fenntartja a pszichés betegségtudatot. A szükséges orvosi ellenőrzéseken mindenképpen tanácsolt megjelenni, de ugyanakkor kerülendők a betegségre emlékeztető dolgok.

2. Hány évig kell szedni az antidepresszánsokat és szorongáscsökkentőket? Kell-e bizonyos időközönként változtatni a gyógyszereken? Lehetséges, hogy több éves gyógyszerszedés ellenére sem vagyok jobban?

Az antidepresszáns és a szorongáscsökkentő önmagában nem old meg semmit, noha a betegek nyilván ezt szeretnék elvárni. Ezek csak egyébként igen jó mankók, azaz átmenetinek szánt támogató segítség, tekintve, hogy a ma depresszióval kezelt betegek 90%-a nem primeren biológiai (szervi, hormonális, stb) eredetű depressziós, hanem inkább valamilyen számára rossz élethelyzet (család, munkahely, pénz, stb.) áldozata, és csak ennek a(z átmeneti?) kilátástalanságnak a következménye a depresszió.

Ha tehát a betegségét kiváltó, és azt fenntartó ok nem oldódik meg közben, akkor tényleg érezheti úgy, hogy nem tudja letenni a mankót. A gyógyszereken lehet változtatni, de a kiváltó problémák megoldása szempontjából ez jórészt független kérdés. Ne feledje, az eltört lábat sem a mankó forrasztja össze és gyógyítja meg!

3. Depressziót diagnosztizáltak esetemben, a gyógyszeres kezelés mellet van más lehetőség is?

Pszichoterápia: A különböző pszichoterápiák eredménye az, hogy a beteg megtanulja kezelni a számára legnagyobb gondot jelentő problémákat. A kezelés sikere nem kismértékben a megfelelő orvos megtalálásában rejlik, akivel a beteg a legjobban tud haladni. Mind a gyógyszerek, mint a pszichoterápia hetekig tart, mire a hatásukat kifejtik. A specializált és felügyelt csoportterápia szintén segítséget nyújthat, így pl. különböző párterápiás, családterápiás, stresszkezelő csoportok látogatása.

Fényterápia: A fényterápia csak szezonális affektív betegségben segít. Ebben a betegségben a depressziós epizód télen jelentkezik, amikor a napok rövidebbek. A tudósok véleménye szerint a napfényben eltöltött idő csökkenti az agyban a melatonin nevű hormon szintjét, amely hormon fokozott alvást és rossz hangulatot okoz. Egy speciális fény alkalmazásával a melatonin termelődése elnyomható, így a szezonális affektív betegség kezelhető.

4. Ha állandóan a halál jár az eszemben az már depresszió?

Önmagában nem feltétlenül. Más tünet nélkül nagyobb a személyiségzavar valószínűsége, a depresszió nem ennyiből áll.

5. Több éve kezelnek depresszióval, gyógyszert is szedek, de jó ideje azt érzem, hogy valami nincs rendben, mivel újból előjöttek a tüneteim: émelygés, felfúvódás, gombóc-érzés a torkomban, levertség, gyakori sírás, aluszékonyság és dühkitörések. Nincs kedvem semmihez, fáradt vagyok, levert, pedig a családom megértő, de engem idegesít, hogy szinte alig tudom ellátni az otthoni tennivalókat is. 38 éves vagyok, de azt érzem, nem bírom már sokáig!

Amikor ilyen, sokéves időtartamú depressziók esetében mindig az az első kérdés, ami felmerül: ez tényleg betegség-e, vagy pedig valamilyen sajnálatos külső tény által fenntartott állapot. Ilyen külső ok lehet a rossz munkahely, a kevés pénz, családi viták, italozó férj, súlyos beteg a családban, stb. Ilyen háttérproblémák éveken keresztül okot adnak a lehangoltságra, kilátástalanság érzésére. Az émelygés, gombóc érzés, stb gyakran látott ún. somatoform tünet, amikor valamilyen lelki probléma, pl. szorongás, testi tünetet utánozó formában tör felszínre. A gyógyszer szerepe csak támogató jellegű, ami önmagában ugyancsak nem old meg semmit. Éveken át magas dózist nem szerencsés szedni, mert a szervezet hozzászokhat, és a beteg azt érzi, hogy nem érez semmit, a gyógyszer hatástalanná vált.

A megoldás nem a még több gyógyszer, mert a fentiek alapján meggondolandó, hogy a „beteg” talán nem is beteg, hanem kimerült, és elégedetlen a jelenlegi életével. Ezen pedig a gyógyszer maximum csak tünetileg és átmenetileg segít, de az alapproblémát az érintettnek és a családjának kell megoldani. Első lépésben kézenfekvő lehetőség az otthoni házimunka ügyesebb felosztása, ha a család valóban megértő, akkor segítenek a részbeni tehermentesítésben.

6. Ha a családban már előfordult, valószínű a depresszió öröklése?

Nem mindenkinél alakul ki depresszió, akinek a családjában a depresszió már megjelent. Hasonló módon depresszió alakulhat ki olyan embereknél is, akinek a családjában korábban még nem fordult elő.

7. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy indokolatlanul rossza hangulatom, semmihez sincs kedvem, se erőm. Depressziós lennék?

A depresszióban szenvedők körében gyakori tünetnek számít, ha a beteg szomorúnak, elhagyatottnak, reményvesztettnek érzi magát, időnként akár sírógörcsei is lehetnek. Ez jellemzően hajnalban, reggel a legsúlyosabb. A beteg korábban örömöt okozó dolgoknak, eseményeknek sem tud örülni, fásultnak érzi magát. Gyakori tünet, hogy a beteg nyúzottnak érzi magát, egyre kevesebb energiája van a tevékenységeihez. Lehet, hogy olyan fáradtnak érzi magát reggel, mint amilyen fáradt volt, amikor előző éjszaka lefeküdt, nincs kedve felkelni, súlyosabb esetben nem is kel fel. A beteg érzelemmentesen, monoton hangon beszél.

8. Harmadik gyermekem megszületése után depresszióba estem. Növényi hatóanyagú készítményeket szedtem, és miután jobban lettem, nem mentem vissza az orvoshoz… Mostanában étvágytalan vagyok, fáradt, de amikor lefekszem, sokáig nem tudok elaludni, amikor meg elalszok, arra ébredek, hogy fáj a hátam. Sűrűn gondolok az öngyilkosságra. A házasságom romokban hever. A kérdés a következő: lehet, hogy ez még a szülés utáni depresszió, amely esetleg nem lett kikezelve, vagy most ez egy másik depresszió?

Ami természetes, az nem feltétlenül mentes a mellékhatásoktól, noha a köztudatban az él, ami gyógyszer az rossz, ami pedig növényi, az csak jó lehet. Érdemes lenne tudni, hogy a romokban lévő házasság oka vagy már következménye a depressziónak, de az öngyilkosságra való sűrű gondolás mindenképpen nagyon komoly helyzetet takar. Így igazából most nem is azon kell gondolkozni, hogy van-e összefüggés a korábbi, szülés utáni lelki problémákkal, hanem mihamarabb el kell kezdeni a helyzet feltárását és a terápiát.

Lehet, hogy akár kórházba is érdemes befeküdni egy rövid időre emiatt, de nagyon fontos, hogy a kórházi körülményeket is érdemes vállalni egy esetleges tragédia elkerülése érdekében. A depresszió megfelelő terápiával igen jól kezelhető, és ez jó alapot, esélyt adhat a házasság rendbehozására is! Gondoljon gyermekeire, és akár már ma keresse fel korábbi kezelőorvosát, vagy valamelyik pszichiátriai szakrendelést!

9. 31 éves férfi vagyok. Naponta egyszer antidepresszánst szedek, aminek a mellékhatása a libidó csökkenés. Mivel lehetne ezt ki küszöbölni, illetve a libidót fokozni?

Sajnos az antidepresszánsok mellékhatásai között szerepel a libidó csökkenése. Előfordulhat, hogy a kezelés kezdetén jelentkezik, majd később javul. Az adagok csökkentésével is enyhülhet a probléma. Azonban ha nem változik a panasz, akkor másik típusú gyógyszert kellene kipróbálniuk. Erről kezelőorvosával kellene beszélnie, mert az esetleges dóziscsökkentést vagy terápiaváltoztatást ő tudja koordinálni. Emellett javasolnám a pszichoterápia megkezdését, mert az is lehetséges, hogy ha fény derül a kiváltó okra, és a kezelés hatására javul a hangulatzavar, akkor későbbiekben ki tudnák váltani a gyógyszerek szedését.

10. 28 éves vagyok. Van egy gyönyörű 3 éves kislányom és egy férjem, aki nagyon szeret, és akit én is szeretek. Van saját kertes házunk, autónk, jól menő cégünk. Egy év munka után ott kellett hagyjam a munkahelyem, mert egyik nap már nem bírtam dolgozni, sirógörcsöm, gyomoridegem volt, nem találtam a helyem, remegtem. Ezen a munkahelyen reggel 8-tól 6 óráig jönnek az ügyfelek megállás nélkül, enni vagy inni sincs idő, egyre csak többet és többet kellett dolgozni, ráadásul én szerettem más feladatát is magamra vállalni. A munkába járáshoz ingáznom kellett, mire hazaértem se a gyerekre se a férjemre nem volt már energiám. Amikor rosszul lettem, nem fordultam szakorvoshoz, csak a háziorvoshoz, aki azt mondta, hogy ez idegkimerülés, mert szervi problémát nem lát, nyugtatót írt fel, és azt mondta: minden rendbe jön. Lassan, fokozatosan enyhült a rossz érzés, a férjemnek is dolgoznia kellet, így úgy tűnt, rendbe jöttem. Aztán mostanában vasárnaponként újra előjött es akkor úgy érzem, vége a világnak. Nincs életkedvem, nem birok ránézni dolgokra, kilátástalannak tűnik minden, semmire nem vágyom. A kislányommal sem nagyon tudok foglalkozni, de nélküle sem bírom sokáig, tehát az sem jó, ha valaki más vigyáz rá. Semmi nem vidít fel, sem egy kirándulás, sem tv-műsor (amit eddig imádtam), sem pénz, sem egy jó munka lehetősege.

Emberekkel dolgozni nem könnyű, napi szinten rengeteg konfliktust kell kezelni, rengeteg dologhoz kell jó arcot vágni. Mindehhez egy pesszimizmusra hajló alapszemélyiség nem a legoptimálisabb, feltételezem, hogy már hosszabb ideje gyűlik Önben a méreg, és most csak ez robbant ki valamin. Amiket leír, csak tünetek, az okokhoz ezek mögé kell tudni nézni!

Jó lenne tudni, mi volt a konkrét ok, amin a tünetek hirtelen megjelentek, de nagyjából egyetértek a háziorvos kollégával, valóban stressz és kimerültség lehet a panaszai mozgatója. Ennek azonban nem a nyugtató a gyógyszere, de még csak nem is a pszichológus, hanem néhány hét pihenés, szabadság kivétele vagy táppénz. Ha szabadságra mennek, és anyagilag is megengedhetik, valami távoli helyre menjenek, hogy teljesen maga mögött tudja hagyni egy időre a munkahelyi gondokat, és tudjon feltöltődni. Panaszait ne hanyagolja el!

Amiket tapasztal, azok figyelmeztető jelek, hogy a tartós stressz kezd szervi következményekké alakulni (gyomorideget), illetve a kimerültség nyilvánvaló jelei mellett egyre több depresszióra utaló jegy is van a közölt információkban. Ezt megerősítendő szakorvosi kivizsgálás javasolt. A pszichológus, pszichoterápia hasznos segítség a stressz kezelésére, lehet tanulni különféle stresszkezelő technikákat, autogén tréninget is, de végső soron visszakanyarodva első gondolatokhoz: a kimerültség igazai és egyetlen gyógyszere a pihenés.

11. Depressziós lettem, és egy magánorvoshoz jártam, akinek köszönhetően javult az állapotom. Viszont nem gyógyultam meg teljesen, ugyanis még járnom kellett volna a orvoshoz, de úgy éreztem, hogy már nincs szükségem további kezelésre. Mostanában észrevettem, hogy megint depressziós tüneteim vannak: nehezen tudok elaludni, kívül-belül remegek, gyorsan ver a szívem, hányingerem van, és megy a hasam is, “sírógörcs” és nehézlégzés is rám tör. Attól félek, hogy hamar hagytam abba gyógyszert, mert emellett semmi külső körülmény miatt nincs okom idegeskedésre. Miért érzem a depressziós tüneteket megint?

A leírt tünetek utalhatnak depresszióra, szorongásos kórképre, de ezek csak akkor mondhatóak ki, ha testi betegség nem áll a panaszok hátterében, ezért először háziorvosi vizsgálatra jelentkezzen. A depresszióra jellemző, hogy egy epizód 3-9 hónapig tarthat, a kezelést pedig a tünetmentesség után még 6-7 hónapig szükséges folytatni, a visszaesés elkerülése végett. Lehetséges, hogy túl korán szakította meg a kezelést. A nyugtató szedése nem megoldás, a depresszió gyógyszeres kezelése antidepresszáns gyógyszereket, az esetleges szorongásos kórképé pedig szintén antidepresszánsok és kezdetben szorongáscsökkentők szedését (később ezek elhagyandóak) jelenti. Indokolt lenne pszichiáter megkeresése.

12. 26 éves nő vagyok, 12 éve szenvedek depresszióban, 6 éve szedek rá antidepresszánsokat és ritkán nyugtatót. Valamelyest ezek helyre is tettek, jelenleg elég jól meghíztam, aminek nagyon nem örülök. Most viszont gondokkal küzdök: párkapcsolati problémákkal és munkakereséssel. Elegem van nagyon a sikertelenségből. Előfordul, hogy naponta akár 5-öt is beveszek a 0,5-ös xanaxból. Igaz, másnap alig emlékszem a történtekre. Hosszabb, vagy akár rövid távon milyen következményekkel jár a szedése, illetve nem csak ennek, hanem magának az antidepresszánsnak, ami köztudott, hogy az alacsony szerotonin szintet emeli meg, de mint a pillangó-hatás, más szerve is kihat, nem biztos, hogy pozitívan.

A Xanax hosszú távú szedése pszichés és testi függőséget okoz, a későbbiekben a dóziscsökkentés csak lassan lesz lehetséges. Ahogyan Ön is tapasztalta álmosságot is okozhat. Az antidepresszánsoknak igen széles skálája van forgalomban, eltérő hatásmechanizmussal, melyek másként hatnak, ezért eltérő a mellékhatásprofiljuk is. Talán a leggyakrabban alkalmazott szerek az ún. SSRI (szerotonin visszavételt gátlók), ezeknél előfordulhat émelygés, hányás, álmatlanság, kezdetben nyugtalanság, szexuális zavarok.

13. Férjem depressziós. Hogyan viselkedjek vele, hogyan éljük a hétköznapjainkat, hogy ne rontsak, sőt lehetőség szerint javítsak az állapotán? Nagyon nehéz megérteni, elfogadni, hogy nincsenek érzései, érzelmei, hogy folyamatosan bánt engem is. Tudom, hogy nem szándékosan teszi, de mégis megteszi. Kihagy az életéből, nem beszél, nem mesél, kerül engem is. Keresi önmagát, ezt tudom jól, egyszer a barátaival próbálja felfrissíteni a kapcsolatát, aztán más nő(k)nél keresi a boldogságát. Kíváncsi, hogy mint férfi kívánatos-e még más nő(k) számára is. Közben mi teljes érzelemmentes életet élünk, legfeljebb a homlokomra kapok puszit. Tudja, hogy bánt engem, és ez fáj neki. Azt mondja, nem tudja, mit miért tesz…

A depresszió valóban betegség, és nem tehet róla az illető; ez megmagyarázza az örömtelenséget, jövőkép hiányát, szexuális vágy, intimitás csökkenését. De azért nem egyértelműen magyarázza a másoknál való örömkeresést. Felmerülhet még esetleg szorongás is (elmúlás). Ön biztosítsa férjét továbbra is szerelméről-szeretéről. Az nem baj, ha testi kontaktust kezdeményez (simogatás, csók), de érheti elutasítás. Mondja nyugodtan, hogy Önnek bármit elmondhat a férje, meghallgatja (ha erre nem kerül sor, akkor is). Próbáljon nyugodt maradni, az ingerültség, kiabálás nem segít. Úgy gondolom, férje egyéni kezelése mellett fontos lenne a párterápia is, adjanak még esélyt kapcsolatuknak.

14. Pár hete szorongásos tüneteim vannak, nyugtalanságot, belső feszültséget érzek. Mostanában öngyilkossági gondolataim is vannak, csak akkor nyugszom meg valamennyire, ha elképzelem, hogy meghalok. Nincsenek önértékelési zavaraim, vannak hosszú távú terveim is, de olykor hirtelen eszembe jut, bárcsak meghalnék. Félek bármit is csinálni, rettegek a következményektől. Ezek a depresszió tünetei, vagy csak hangulatingadozás, szorongás?

Depresszió tünetei között szerepelnek az öngyilkossági gondolatok, levert vagy ingerlékeny hangulat, örömtelenség, alvás-és étvágyproblémák, önértékelési gondok, inadekvát bűntudat érzése, meglassult gondolkodás, koncentrálási zavarok, állandó fáradtság. Nem tudom az előbbiek közül jelentkeztek-e önnél panaszok. A nyugtalanság, belső feszültség, félelmek utalhatnak szorongásos kórképekre. De előfordulhat az is, hogy ezek a visszatérő gondolatok esetleg kényszergondolatok.

15. Mióta antidepresszánst szedek, nagyon nehezen jutok el az ejakulációig. Már eleve félek a szextől, mit tudok majd produkálni. Mit tehetek?

Sajnos ez a mellékhatás gyakori az antidepresszánst szedők körében. Semmiképp nem javasolnám, hogy most potencianövelőt szedjen, hanem pszichiáterének mondja el problémáját, esetleg más szerre átállva nem jelentkezik ilyen markánsan a mellékhatás, esetleg pszichoterápia segítségével a gyógyszerdózis csökkenthető is lesz.