Hogyan kezelhető a depresszió?
Gyógyszerek (antidepresszívumok) segítségével a depresszió jól kezelhető, így mindenképp ajánlott az alkalmazásuk. A kezelés részét képezheti a pszichoterápia is, ami hozzájárulhat a fennálló problémákkal való együttéléshez, amelyek a depresszió kialakulásáért, illetve fennállásáért felelhetnek.
A betegség kezelése két szakaszban történik: először a gyógyszerek segítségével csökkentik a tüneteket, amíg a beteg elfogadhatóan nem érzi magát. Ha a tünetek enyhültek, a második fázis, a fenntartó kezelés általában 4-9 hónapon keresztül tart, a visszaesés megelőzése végett.
A kezelés eredményessége szempontjából fontos, hogy a beteg mindig vegye be a gyógyszereit, még akkor is, hogy a teljesen jól érzi magát, és visszatért a korábbi tevékenységeihez! A depressziós epizódok a betegek többségénél visszatérnek, a folyamatos kezelés azonban jelentősen csökkenti a visszaesés kockázatát. Két, vagy több alkalommal visszatérő depresszió esetén a kezelőorvos javasolhatja a folyamatos fenntartó kezelést is.
Gyógyszeres kezelés
Szelektív szerotonin visszavétel-gátlók (SSRI-k)
Az orvosok gyakran választanak elsőként szelektív szerotinin visszavétel gátlót (pl. fluoxetin, paroxetin, sertadin, citalopram) a depresszió kezelésében. Ezek a szerek azáltal fejtik ki hatásukat, hogy megnövelik a szerotonin nevű neurotranszmitter mennyiségét az agyban. Az SSRI-khez hasonló gyógyszerek a szerotonin és noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI-k), például a trazodon és a venlafaxin, illetve a noradrenalin és dopamin visszavétel gátlók, például a bupropion.
Lehetséges mellékhatások: a szelektív szerotonin visszavétel gátlók szedésével megjelenő mellékhatások közé tartozik a fejfájás, émelygés, álmatlanság, ingerlékenység és szexdiszfunkciós tünetek.
Triciklikus és tetraciklikus antidepresszánsok
Ezek a gyógyszerek szintén a neurotranszmitterek szintjét befolyásolják, de más mechanizmussal, mint az SSRI-k. Alkalmazhatók bármilyen típusú depresszióban – legyen akár enyhe, akár súlyos. A triciklikus antidepresszánsok közé tartozik az amitriptilin, a despiramin és a nortriptilin, tetraciklusos molekula a maprotilin és a mirtazapin.
Lehetséges mellékhatások: a triciklusos antidepresszánsok szájszáradást, székrekedést, homályos látást, egyensúlyzavart, szexuális zavarokat, nehezebb hólyagürítést és nappali álmosságot okozhatnak.
Az alkohol befolyásolhatja az antidepresszánsok felszívódását és hatását, különösen a tri- és tetraciklusos szerekét.
Monoamino-oxidáz gátlók (MAOI-k)
A monoamino-oxidáz gátlók a neurotranszmitterek lebontását akadályozzák meg; szedésük során súlyos mellékhatások fordulhatnak elő, ha bizonyos más gyógyszerekkel, illetve élelmiszerekkel kombinálják őket. Az orvosok ritkán használják ezeket, általában csak akkor, ha a többi kezelési mód már elégtelennek bizonyult, valamint krónikus depresszió esetében és túl sok alvás mellett.
Lehetséges mellékhatások: ezek a gyógyszerek növelhetik a vérnyomást, ha nagy mennyiségben fogyaszt bizonyos ételeket, például vörösbort, sajtot, kovászos uborkát, vagy ha bizonyos gyógyszereket alkalmaz, így pl. bizonyos orrspray-ket. Kérje ki orvosa véleményét azzal kapcsolatban, milyen élelmiszereket és gyógyszereket kerüljön.
Stimulánsok (élénkítők)
Amennyiben más betegség miatt az antidepresszánsok szedése ellenjavallt, a kezelőorvos stimulánst is felírhat, például metilphemidátot, vagy dextroamfetamint. Ezeket a gyógyszereket néha egyéb antidepresszánsokkal egyidejűleg is szokták adni.
Lítium és hangulatstabilizáló gyógyszerek
Az orvos lítiumot, valprotátot, illetve karbamazepint írhat fel a bipoláris depresszió kezelésére, főleg a mániás időszakban. Bizonyos gyógyszerek, amelyek atípusos antipszichotikumok (pl. olanzapin, risperidon vagy quuetiapin) és más betegségek kezelésére lettek kifejlesztve, szintén alkalmazásra kerülhetnek súlyos bipoláris betegség mániás szakában.
Gyerekek és fiatal felnőttek esetén alkalmazandó óvintézkedések
A kezelés első néhány hetében az antidepresszánsok növelhetik az öngyilkossági késztetést, különösen serdülőkorban és 18-24 éves kor közötti felnőttek esetén, amennyiben a betegek nem kapnak egyidejűleg nyugtatót is. Ez nem jelenti azt, hogy fiatal korban az antidepresszívumok kevésbé lennének jók, csak annyit, hogy ebben a korosztályban fokozott odafigyelésre van szükség a család illetve az egészségügyi dolgozók részéről.
Az öngyilkossági gondolat és szándék, úgy tűnik, 24 éves kor felett nem jelentkezik az antidepresszánsok szedése mellett. Sőt, 65 éves kor felett az antidepresszánsok csökkenthetik az öngyilkossági késztetést.
A gyógyszeres kezelésen túl az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:
Pszichoterápia
A különböző pszichoterápiák lényege a célorientált megközelítés, amelynek eredményeként a beteg megtanulja kezelni a számára legnagyobb kihívást jelentő problémáját (pl. a másokkal való együttműködést). A kezelés sikere nem kismértékben a megfelelő orvos megtalálásában rejlik, akivel a beteg a legjobban tud haladni. Mind a gyógyszerek, mint a pszichoterápia hetekig tart, mire a hatásukat kifejtik. A specializált és felügyelt csoportterápia szintén segítséget nyújthat, így pl. különböző párterápiás, családterápiás, stresszkezelő csoportok látogatása.
Fényterápia
A fényterápia csak szezonális affektív betegségben segít. Ebben a betegségben a depressziós epizód télen jelentkezik, amikor a napok rövidebbek. A tudósok véleménye szerint a napfényben eltöltött idő csökkenti az agyban a melatonin nevű hormon szintjét, amely hormon fokozott alvást és rossz hangulatot okoz. Egy speciális fény alkalmazásával a melatonin termelődése elnyomható, így a szezonális affektív betegség kezelhető.